“Az alábbi beszélgetés a képzelet szüleménye. A történet szereplői kitaláltak, a valósággal való minden hasonlóság a véletlen műve”
– Jenci, nálatok is nagy vihar volt csütörtök éjjel?
– Nem, itt semmi nem volt, épp hogy csak lengedezett a lágy nyári szellő… Komolyan, megsütött a nap? Persze, azt hiszem leviszi a szél a tetőt a fejünk felől.
– Jah, jóvan akkor.
Te, ma péntek van, ugye?
– Ühüm.
-Az jó, akkor ma délben vége a melónak, irány a hétvége.
– Figyelj, láttad hogy néz ki a belvárost?
– Aha, persze, miért mi van vele?
-Semmi, csak arra gondoltam, hogy nem kellene-e bent maradni kicsit. Tudod, levitte a templomról meg a toronyról a cserepeket a szél, levelek meg ágak fekszenek mindenfelé, itt-ott nincs közvilágítás se. Érted, rendbetesszük a várost, örüljenek a lakók, ne legyen mocsok a turisztnak hétvégén, tartunk egy kis kommunista szombatot! 🙂
– Esküszöm neked tényleg megártott a meleg! De várj, megkérdem a főnököt!
Te PISTAAAAAAAAAA!
– Mit ordibálsz? Nincs itt, láttam belülni a céges terepjáróba, szerintem mán otthon van.
-Jah, oké, akkor majd hétfőn megcsináljuk, végülis nyár van, minek sietni – a fizu így is úgy is JÁR…
_____
A fenti sztoritól teljesen függetlenül itt van pár kép a viharvert városról.
A Pék utcai szelektív szemétsziget körül kialakuló szeméthegyet (hűtőszekrény, fotel, szék, kanapé, építési törmelék, üveg, ruhák….) és a Postánál kialakított hétvégi zöld növény komposztálót nem is említem…
Meglazult cserép. Így hívják újabban ha mindkét oldalról belátsz a tetőn. A remek cetli kivitelezéséért pluszpont jár: A boltív alatt tartózkodni balesetveszélyes, mert meglazultak a cserepek. Aha.
Napi mottó: ne seperd fel – úgyis olyan lesz!
A kémény a remek szakmunka műve és nem a viharé.
“Kamerával megfigyelt cserepek a járdán”
Vöröskeresztes üvegszilánkok a földön (bevallottan külföldről támogatott szervezet!)
Tájkép csata után.
Díszlet: Mother Nature.
Színpadra rendezte: Városgondokság.
