Karácsony

Közeleg a szeretet, a remény és öröm ünnepe. A Megváltó születése, a kereszténység fáklyavilágának fellobbanása a pogányság rideg éjszakájában olyan évforduló, amely mindenkiben az öröm és áhitat érzését ébreszti fel. Ez  az érzés teszi a karácsonyt a gyermekek ünnepévé s honosította meg a karácsonyi ajándékozás szép emberi szokását, hogy feledtessük egymással a mindennapi élet küzdelmeit és ajándékkal csaljunk mosolyt a gondoktól barázdált arcokra.

A karácsonyi ünnepnek a mai élet kíméletlen tülekedésében sokkal nagyobb jelentősége van, mint a békeévek verőfényes napjaiban. A háború testet és lelket ölő lázában az emberiség nem csak anyagi javait és emberéletek megszámlálhatatlan sokaságát vesztette el, hanem erkölcsi értékeit, ideáljait, emberszeretetét és a jövőben való bizalmát. Szegények lettünk vagyonunkban, kifosztottak lelkiekben. Ezért kell ma fokozottan méltatnunk a karácsonyi ünnep felemelő, új reményeket ébresztő jelentőségét és ápolnunk embertársaink iránti szeretetet, az igazi keresztény gondoskodást.

Szegényebbek vagyunk valamennyien, de szegényebb lett mostoha magyar sors sújtotta városunk is. Elvesztette környékét, életlehetőségeit, elvesztette polgárainak gondtalanságát, jólétét, s ezt legjobban érezzük most, amikor a mai megtépázott, szerény kis karácsonyfa gyér világánál a régi, ragyogó, meleget árasztó karácsonyok fényei lobbannak fel emlékezetünkben. Ki nem hozna áldozatot, ki ne dolgozna minden erejével, hogy azokat a régi meghitt ünnepeket visszavarázsolja?

Egy útja van csak ennek a törekvésnek, amely utat eddig nem jártuk, amelyet elhanyagoltunk, mert a jobb napokban nem voltunk ráutalva. Ámde egyre világosabb előttünk, hogy csak e cél elérése hívhatja új életre lassú haldoklásnak indult városunkat. Ezt az utat és célt láttuk megvilágítva a városi közgyűlésen vitéz Szabadváry Ferenc és dr. vitéz Nagy polgármester előadásában. Egy szebb jövő, boldogabb új esztendők reménye bontakozott ki előttünk e szavak nyomán, s hogy ez nem utópia, hanem komoly terv és céltudatos munkaprogram, azt mutatta az is, hogy senki nem gáncsoskodott, hanem mindenki örömmel sietett segítségül e tervek megvalósításához.

Természeti adottságaink, gyönyörű hegyvidékünk a mi legszebb ajándékunk amit a Gondviselés a városnak juttatott, csak rajtunk áll, hogy azt közkincsé tegyük. Ennek elérésére a város polgárságától csak egyetértést kérünk, a városnak és egymásnak szeretetét, hogy ne csak szép karácsonyi álom legyen, hanem megvalósuljon, mint az újabb, szebb karácsonyok boldog beteljesülése.

Kőszeg és Vidéke, 1935. december 22.